1931. szeptember 18-án este a Mukdenben (ma Shenyang) állomásozó japán csapatok robbanást szerveztek a dél-mandzsúriai vasút egy, a városhoz közeli szakaszán. Kínai szabotőröket hibáztattak a robbanásért, és ezt ürügyül használták egy teljes körű katonai invázió megindítására.
Japán iparosodása erőforráséhséget teremtett, ami arra késztette, hogy ellenőrzést keressen Északkelet-Kína gazdag természeti erőforrásai felett. A régió bővelkedett szénben, vasban és mezőgazdasági termékekben, így vonzó célpont a japán terjeszkedés számára.
A japán erők gyorsan előrenyomultak Mukdenbe és Északkelet-Kína más részeibe, kevés ellenállásba ütközve a rosszul szervezett kínai hadsereg részéről. 1931 végére a japán csapatok ténylegesen átvették az irányítást a három északkeleti tartomány: Liaoning, Jilin és Heilongjiang felett.
A nemzetközi közösség vegyes reakciókat váltott ki. Míg egyes nemzetek elítélték Japán tetteit, a Népszövetség nem tudott hatékony intézkedéseket tenni a japán agresszió megfékezésére. Ez a kudarc rávilágított a nemzetközi diplomácia korlátaira a katonai expanzionizmussal szemben.
A szeptember 18-i incidensnek tartós következményei voltak Kínára és Japánnal fenntartott kapcsolataira. Elmélyítette a háború sebeit, és megteremtette a terepet egy brutális konfliktushoz, amely milliók életét követelné. Az incidens emléke továbbra is jelentős részét képezi Kína kollektív történelmi narratívájának, emlékeztetve a nemzeti egység fontosságára a külföldi agresszióval szemben.
Szeptember 18-án Kínában minden évben az emléknapként emlékeznek meg, különféle ünnepségekkel emlékeznek meg az invázió során szenvedőkről, valamint hogy felhívják a figyelmet a béke és a nemzeti szuverenitás fontosságára.
Összefoglalva, a szeptember 18-i incidens nem csupán katonai konfliktus volt, hanem katalizátora volt a változásnak a kínai társadalomban, politikában és nemzetközi kapcsolatokban. Öröksége továbbra is befolyásolja Kína és Japán közötti dinamikát, valamint Kelet-Ázsia tágabb geopolitikai környezetét.
